Mindenkinek van egy komfortzónája. Kinek kisebb, kinek nagyobb. Mindenkinek másmilyen, de van néhány közös tulajdonságuk. Biztonságot ad, jól ismerjük, és úgy érezzük, hogy megpihenhetünk a kényelmi zónánkban.
Ezek mind pozitív tulajdonságok, azonban megvan a hátránya is, ha sosem hagyjuk el.
Amíg a komfortzónánkban vagyunk, addig nem tanulunk. Ahhoz, hogy tanuljunk, be kell fogadnunk az újdonságokat, és új dolgokat kell megtapasztalnunk. Az új, másabb ötleteket csak a komfortzónán kívül tudjuk megvalósítani, még ha az esetleg csak egy kisebb kilépést is jelent. Az univerzumban minden folyamatosan változik. Ha nem tudunk a dolgokkal együtt fejlődni, akkor lemaradunk és zárt gondolkodásúak leszünk.
Pedig:
„Az elmék olyanok, mint az ejtőernyők. Csak nyitott állapotban működnek.”
Ha sosem változtatunk semmin, és mindig csak a jól megszokottban élünk, akkor nem várhatjuk, hogy az életünk pozitív irányba változzon.
Kicsit ellentmondásos, de ahhoz, hogy minél nagyobb legyen a komfortzónánk, tehát minél több területen érezzük magunkat biztonságban és otthonosan, először ki kell lépnünk belőle. Az idegen terület először kellemetlen lehet, de aztán a komfortzónánk részévé válva kellemes ismerősként tekintünk majd rá.
Az élet szépségeit akkor láthatjuk és élhetjük át, ha nyitottak vagyunk a világ felé, és beengedjük életünkbe az újdonságokat.
